2009. szeptember 23., szerda
2009. május 16., szombat
’
MEG
KÖNNYÍTETT KŐTÁBLA ÜZENET AZ OLVASÓNAK
?
BÁR NEM VAGYOK MÉG MINDÉG BIZTOS BENNE
DE A DOLGOK JELENLEGI ÁLLÁSA SZERINT EGY
ELŐRE ÚGY NÉZ KI A DODO(G) HOGY VAN EGY VI
RTUÁLIS OLVASÓM AKI SAJNA CSAK FÉLIG INTE
RAKTÍV UGYANIS CSAK A BLOGOM MEGJEGYZÉS
KERETEI KÖZT HAJLANDÓ KOMMUNIKÁLNI ÖNM
AGÁVAL AMÚGY AZ ÉLETBEN - BLOGOLVA - SOKAT BESZÉLGET
(T)ÜNK ITT MEG ÚGY TESZ MINTHA SOHASEM LÁTTUK
VOLNA EGYMÁST ÉS MINTHA MOST ISMERKEDNÉNK
MEG - ÖSSZE VALAMILYEN KÖZÖS ISMERŐSÜNK TEMATIZÁLT
TEMETÉSÉN : // HÁT SZÓVAL ÍGY ÁLLUNK? / ELKTRONIKUSAN
TÖKRE IDIÓTA ANALFABÉTÁK VAGYUNK ? TEMETJÜK AZ
SZÓT VAGY MIT IS MONDOK MÁR MEGINT LEÍRVA:
UGYANIS KAPTAM MEG(A)INT 1/EGY L.E.G. SZÖVEGES
ÜZENETET ERREOR A VIRTUÁLIS MICRO – SOFT AGYAM
EGYBŐL BENYÖGTE RÁ AZ UNALMAST AZT MONDTA:
NEM NYITOM MEG ! HANEM VEGYÉL – TÖLTS LE EGY MÁ
SI(Í)K INGYEN SZOFTVER SZART/PUHAMODUL AGYRÉSZT
MAGADNAK! NE FÉLJ NEM MÉRGES HARAPJ BELE FINO MAEN
FEJLESSZ / FELTÉVE HA LÁTNI AKAROD A LÉNYEGET VAGY NÉZD A
HTML – BEN SZÉJJEL HULLOTT VÁLTOZATÁT ÉS E- TACEPAOBÓL
BÖGYÖLLÉSZD KI HOGY MI IS A TEENDŐ HA NETÁN MÉGIS
PÁLYÁZOL A LEGBARAKKABB JÚNIÁLISÁRA LEGALÁBB EGY
L E G KISEBB PÁLYAMŰVEL A PÁRHUZAMOSOK A VÉGTELEN
BEN(N)
EGYSZER MAJD ÚGY IS TALÁLKOZNAK CÍMEN HA TANÁLKOZNAK
FÉLIG – MEDDIG INTER AKTÍV BLOG OLVASÓ(M) PREJUDIKÁCIÓJA:
AZT MONDOD EZZEL HOGY SÍNEN VAGYUNK?
MIND A KETTEN UGYANAZON HAJTÁNYOLUNK PÁRHUZAMOS
PÁLYÁN AZONOS NYOMTÁVON ÉS EGY IRÁNYBA TARTVA NYOMATJUK?
ÉS MONDD MÉG MEG NEKEM AZT IS EGY SZÓBAN BLOG ÍRÓM
MI A KÖNNYÍTÉS EZEN AZ ÚJABB STONE BLOG TÁBLÁDON?
NA LÁTOD KŐTTÁBLA BLOG OLVASÓM
EZ A BESZÉD ÍGY KELL EZT INTERAKTÍVAN CSINÁNI
JÓL LÁTOD EZ MÁR AZ ANYAGTALAN KREATIVITÁS
EZ MÁR A LÁTSZATRA CSELEKVÉS NEM CSELEKVŐ
ÚJ ESZTÉTIKA MINŐSÉGE - ÜZENETE ÉS EGYBEN MINDEN 3.
ÉVEZREDI ÜZENETNEK A TISZTA JELENTÉSE / FRACTAL KARAKT
ERROROLÓGIA A HIÁNYOS ÍRÁSJELEK KÁOSZA A TÖMÖRÍTETT FÁJLOK
GÉPI AGYAS HARCA A TÖRTÉNELMIETLEN SZAVAK LOGIKUS HALMAZA
ÚJSZERŰ KÁNON(J)A AZ Ő MOTORJÁNAK PERPETUM MOBILIÁJÁNAK VÉGTELEN
SZÍVÉNEK ENERGIÁJA AZ UROBOROSVRUS BLOGONANIA GYÖNYÖRŰSÉGE AZ ÉLVEZET
FOGYASZTÁSÁNAK MÉRTÉKTELEN MEGVEZETÉSE
TÖMÖRÍTVE:
’LVASOM FIKCIONÁLVA DE NEM ÉRTEM DE EZ MÁR
NEM AZ ÉN FIKTÍV BAJOM REMÉLEM BÁR NEM
TOM HOGY IS KERÜLTEM ÉN FELTÉTELEZVE IDE LEHET
HOGY EGY SZÜLETETT RECENZOR ÉS NEM IS OLVASÓ VAGYOK?
MÉG TÖMÖREBBEN:
’
2009. május 13., szerda
AZ ELSŐ INTERAKTÍV OLVASÓ SZÜLETÉSE
HAL E LUJA, - MEGJELENT AZ ELSŐ INTERAKTÍV OLVASÓ A(Z) GMAIL BOXOMBAN : )
… dezső, - mondjuk azt, hogy ismét közeleg május havának közepe. … ebből következzen egy számvetésre, valót imitáló irodalmi beszélgetés, amelyben a szereplők mi ketten leszünk és…
Irodalmi számvetésnek mondom, tehát egy bizonyos időszakunk félig – meddig közösen megélt átváltozásairól, azaz, különös implikációiról szeretnék egy hozzád szóló összegzésben számot adni nagyjából egy esztendőnek a beszéd perifériáin született hozamáról.
Mint látod ismét „dezsőnek” szólítalak. Leírva, egy belső képződményre utalok, egy belső sajátos hangalakzatra, arra és olyanra, ahogy hozzád szólok magamban. Úgy írtam le, ahogy magamat is szólítom, ha hozzám intézek némi intelmet, vagy egyéb megjegyzendő szavakat, vagy ha nagyon eltávolodok már az eredetinek vélt „id” – émtől, akkor tényleg ilyen változatlan formán nevezem meg magam is az nevem: „i d i j ó t a”. A dolgok és a szavak nem egy könnyen változnak meg az eredeti tartományukban. Valamilyen oknál fogva tartósítva vannak bennünk, valamiféle biztonsági tartalékként megmaradnak a háttérben, a függönyünk mögött, s onnan figyelik a színpadon zajló eseményeket, s amint elakadnak a szereplők, finoman, vagy néha durván, de sohasem úgy hogy a közönség is meghallja, szóval súgnak. S ettől a darab folyik tovább, mindenki teszi a dobogó deszkán a dolgát; játszunk egymással, megjátsszuk másoknak mit sem törődve a szerzőink és mások elvárásaival.
A ('z ismert) < style="mso-spacerun: yes"> és ehhez önkényesen társított névvel jelentünk meg; ami jól példázza és egyben megmutatja hogy mind a ketten hajlamosak vagyunk a változások követésére, képesek vagyunk még mindig megújulni, ami által alkalmasak vagyunk a kor kihívásainak, megfelel(tet)éseinek az elvárásainak a kényszeres teljesítésére, illetve, az irracionális kritikájára. …Mert hiszen a nevek, melyeket ehhez a dolgunkhoz e m u n k a közben felvettünk, ezeket a z átváltozásokat a legrelevánsabban tükrözik is. Tavaly óta, voltál te László Kiss Dezső; L.K.D., aztán ebből lettél lkd. Én kezdetben Laci voltam, majd lettem Lafu. Néha összekevertem a neved betűit, s lettél KDL, más esetben kissdezső. Ezt korrigáltad így: l. kis d vagyok, semmi más. Error én jöttem az uroboros névvel, melyt követtek az ilyesfélék: pseudo Savonarola (sav, onania, orália stb.) te sem maradhattál ki ez összezavaró játékomból, re hát ismét váltottál, s így lettél magyar dezire, írva: Magyar Deziré. És ez még csak néhány volt belőlük, az egyéb elektronikus nick name – ekről - - ha valamiről - - , hát róluk most tényleg jobb hallgatni.
Hol is tartunk, ma hogy is szólítsuk meg egymást a BARAKK darabban, amibe a kölcsönösen elfogadott és megkötött szerződéseink elfogadásával belekerültünk? Tegnap te azt mondtad megint, hogy sehol sem vagy; tetézted azzal, hogy a periféria Perifériáján egyensúlyozol megint.
E -ZI(ZZ)N
Bűn- tudatlan visszaesőnek aposztrofálódott bennem mindez, és már hozzá is csaptam: a szíveden múlik, hogy ez az érzület valós, avagy csupán egy álcázott közönyösség átöltöztetése, készülődés egy újabb virtuális belépőre. Amint leírtam hozzád ezt a szíves valamit, máris kételyeim támadtak, az én külső kerületeimben árválkodó szívügyeimmel kapcsolatosan.
Te „id”, - így magamhoz, hogy merészelsz valakinek szívről, lélekről, szeretetről bármit is mondani, amikor te magad is azt keresed az ilyesféle peremhelyzetű, érzéketlen dolgaidban? Aztán jött a Hamvas idézettel összeragasztott, lélekhasadt leveled, az érintések és egyéb válsághelyzetek tisztázására kreált más egyebekkel össze a p l i k á l v a. Ma pedig ez, a folytatásnak szánt, még zavarosabb. Számvetés, összegzés, tisztázás. Újabb címkék, újabb felhők jelentek meg a gondolataidban. Irodalmi különösnek nevezed, egy idióta személyesnek tűnő levélszerű képződményben folytatni kívánod, valamiféle szívügyből kifolyólag. Kellet hogy jöjjön ehhez valami, valaki, egy külső helyről, amivel ezt meg is indokold magadnak, és ami meg is jött úgy, hogy nem számítottál rá. Ő az. Az első, az ahogy írta is a megjegyzésében: itt vagyok, de nem tudom hogy kerültem i d e , de ez nem semmi…
Van egy olvasó, egy interaktív, a nyílt levelezői beszélgető írásaim peremén, akinek nincsenek megfogalmazható elvárásai. Van, és az is lehet, hogy vár valamire, és mint olvasó el is vár valamit ezen két lehetséges színtérben (uroborosgmail, selfmediablog.spot) zajló szövegeseményektől. Légy türelmes kedves, kissé megzavarodott Olvasó. Hamarosan visszajövünk hozzád, - vagy ha nem, hát akkor nem, - ezt már dezső tette hozzá, most megint mint periférikus dezire, az újabb kiállítást szervezők, már - már kötelezőnek is vehető hanghordozásával (sic). Én idijóta! – megint eltértem a tárgytól, - pedig napok óta mást sem teszek, mint a lényegre, a tárgyra próbálok koncentrálni, s erre másokat kényszeríteni: NEM SZERETEM A TÁRGY NÉLKÜLI LEVELES DOLGOKAT…
Mi a tárgyam ma a neveken és az elnevezéseken kívül? Mi lehet a dolgom bármi olyan beszédekkel, amelyek általu(n)k elhangzanak, néha egymásból intonálódnak? Mit akarhatok Lionel Trillingtől, Michel Foucaultól, Hamvas Bélától, vagy László Kiss Dezsőtől az egy interaktív ide – oda vetődő olvasómmal? Ez így már különös irodalom? Ez már az irodalmi beszédek különleges egybeesése, vagy csak az énem különleges játékának a kivetüléseiben, bizonyos hallucinációknak a rögzítési kényszeréről van az „id” – émben szó. Mindegy mi ez, azt tudom róluk, hogy kényszerítenek erre a (tagolásra). Meg kell írnod valakinek, meg kellene velem érinteni valakit, írta Hamvas, s tekerem ki én a végtagját. Meg kell értenie a szavakat a világnak, mert különben elvész, eltűnik az Ember, - figyelmeztet bennünket Foucault egy felajánlott „fogadásában”, és én belemegyek, azaz, fogadok véle. Vagy, Trilling „tanárúr” 1947 –ben, a Kenyon College – ban tartott előadásán: Mikor a múlt nagy, tagolt formába öntött emlékeit olvassuk, észrevesszük, hogy hiányzik belőlük valami, ami a kortárs irodalom tagolt formájú emlékét kíséri…, - nem hagyom annyiban, összehasonlítom egy véletlenszerűen a tudás archeológiájából kiemelt, foucaulti szöveggel (63. old.): Azoknak az együttes formáknak a kapcsán, amelyek tolakodóan, de zavarosan úgy mutatkoznak be mint az elmekórtan, a közgazdaságtan, a nyelvtan, az orvostan, feltettük a kérdést, miféle egység alakította ki őket: nem lehet-e, hogy puszta utólagos rekonstrukciók egyedi művek, egymást követő elméletek, fogalmak és tételek alapján, amelyeket némelyek közül a hagyomány elvetett, másokat megtartott, míg megint mások a feledés homályába merültek, majd ismét napvilágra jöttek? Nem lehet-e, hogy pusztán egymással összefüggő vállalkozások sorozatai voltak? Tehát a tárgyam az olvasói dolgom, - összegzem újra dezsői „id” – émnek. Mi közöm van mindehhez? - kérdezi dezire. Mi közünk van egymáshoz a szavakon túl? – kérdeztetem közösen.
Implikációk döngicsélése mindez, - e szavakkal jön be a színre ismét Trilling: A múlt varázsa részben a csendjében rejlik - az implikációk zavaró zsibongása nem hallatszik, ránk már csak az maradt, amit hiánytalanul megfogalmaztak, amit pontosan szavakba öntöttek. Tehát zsibongunk csupán, méhkasban döngicsélünk, zavarosan mindig más nyelven mutatkozunk be, így az is természetes, hogy mindég más néven tesszük ezt.
2009. május 12., kedd
LEVELHAMVASBELATOL
Írta: PÉNZ (RE Diogenes:)) VÁLTÓ
VALAKI KOTORÁSZIK A HORDÓMBAN
VALAKI EGY, - EMBERSZERŰ OLVASÓ?
VALAKIT MEGINT MEGÉRINTETT HAMVAS BÉLA?
Pénzváltó (pv):
Ide másolom H.B. egyik sirámát, vagy talán vágyát, azaz, egy olyan
olvasó ember utáni sóvárgását, ami nem teljesülhet soha már, - ha csak
nem fizetnek meg rendesen érte : )
NKA: Tisztelt pv!
MI, - támogatjuk!
Megvillan váratlanul egy mondat : " A járvány úgy kezdő-
dött, hogy mindenki trónkövetelő lett."
Költőkről gondolkodik Hamvas Béla?
" Tegnap kinyújtottama kezemet valaki felé, s nem vette észre ; ma
felém nyújtotta ki valaki, és én vagyok az, aki nem veszem észre."
pv: Egyelőre ennyi.
Tisztelt NKA!
Ki a teljesítés, illetve a számla befogadó?
Hány százalékos ÁFA terheli?
REDIOGENES:
Tisztelt pv!
Sajnálattal közlöm önnel, hogy Hamvas Béla,
ezen szövegtartományba tartozó leleteit én már
nagyon régen megkaptam az öncélú kutatásaimhoz.
De és amennyiben még továbbra is foglalkozni kíván
e témával, akkor ez ügyben sürgősen keresse fel a
titkárságomon a Mallarné nick nevű hölgyet - - aki
egyébként költőnő is - - és tőle kérje el az idevonatkozó
kutatói szerződés tervezetemet.
Üdvözlettel: DIOGENES (dgs)
--
ladany/lafu
P.S. az érintettekhez: Reppeljétek tovább, vagy ahogy tudjátok!
2009. május 11., hétfő
ATOMIZÁLÓDÁS (SIC)
azért érdemes 007 percenként blogot nyitni, mert különben
csend lenne egy pillanatra abban a másik Lionel t(r)illingi méhkasban
megszűnne az atomhang, a z a bizonyos döngicsélés és meghallanánk végre
milyen is az, amikor hallhatatlanul s e m m i t sem pörget a mé(hész)ly